1. Rész. - A napló

~Tegnap még csak normális ember voltam... ma meg már egy semmire se kellő füzetként porosodok itt ebben a kis ABC-ben... ide senki se jár füzetet venni... még ha én vagyok itt a legolcsóbb is... ha akkor... az a boszorkány nem változtat füzetté..., mivel nem tudott elpusztítani... most nem itt lennék...s így. Szörnyű érzés látni a boltost, ahogy várja  a vevőket a betevő falatjáért... de senki se jön... .
Ha akkor... ő nem változtat füzetté... egy semmit nem érő füzetté... most boldogan ott lehetnék a barátaimmal.... . És élhetném a normális életemet... . Ha egyszer kiszabadulok innen.... garantálom, hogy könyörögni fog nekem, hogy ne végezzek vele. *Huuh* Jött valaki?~
-Jónapot szeretnék... Szer... Szeretnék kérni gyorsan egy füzetet!:$
-Komolyan? *csillogó szemekkel nézés* *------*
-I..igen... nincs időm elmenni a többi üzletbe.. . :$
-Menj oda és válogass a füzetek között.. igaz, hogy csak három van de..  Mindent bele! ^^
-Köszönöm! :)
~Öcsém... ez az árus is pont fordítva rakott ide... kizárt, hogy kiszúrjon... még én se látok semmit az ablak fényén kívűl.~
Melyiket is vegyem... ez túl csúnya...>.<  valami olyat szeretnék.. amibe gyönyörűen tudnék vezetni egy naplót.. mert hát.. holnap lesz az első napom a suliban és szeretnék vezetni egy naplót... *füzet levevése*
-Ez jó! *---*
~Azta rám köszöntött a szerencse! Ehez is tehetség kell, hogy pont egy elátkozott füzetett válasszon ki...~
-Rendben!
-Köszönöm!

Nem bírok tovább várni! El is kezdem bele írni, az első gondolataimat! Yupi!
~Vajon érezni fogom, hogy ír belém?. Érzem az örömöt rajta... mi a fene... szabályosan érzem mit érez az írásán keresztül és a tapintásán....~
*Naplóba írás*
A lány, így naplóját elkezdte írni, érzéseit leírta, és mindent... amit csak egy napló tudhat semmit se sejtve arról, hogy nem csak a napló... hanem Maga a napló személyéltbe ír.

Kedves naplóm...<3  ma elmentelek téged megvenni... remélem jól megegyezünk majd. Nevem Tanaka Reina.. 16 éves vagyok. Holnap lesz, az új sulimban az első napom... Szüleimről nem tudok semmit... nem is emlékszek rájut.. mintha kitörölték volna őket az emlékezetemből. Korábbi lakóhelyemről sem tudok semmit ugyanúgy érzek iránta is. A múltamból semmire sem emlékszek. A jelen van itt velem.. Vagyis Te  naplóm.
~Mi a... vajon használták rajta az emlékek kitörlésének bűbáját? Nagy valószínűséggel a szülei idomárok vagy rosszabbik esetben boszorkányok lehettek...~
Vége! Majd legközelebb is írok beléd!
~Nem mondom.. nagyon jó ... -___-~

Kicsit  szúrós a föld.. Rá üljek vajon a naplómra? Nem fogok össze törni?
*Naplóra ülés*
-Neee csak oda nee! O_o"
-Mi Mi Mi... ki volt ez? O___O
-Senki. -___-"
-De volt valaki!
-Napló... x_x
-N..Na..Napló? Te...te... te... be..beszélsz?
-Ne féljél már nem eszlek meg nem mintha tudnálak is.... Amúgy pontosan. x_x
-Őh.. de ... áááááááááá! Mégis hogyan!!!!
Szuperzsírság beszélő naplóm van! De vajon mégis... mi ez... képzelődök? Nem aludhattam eleget? Bár még csak ma tértem észhez.. avval... hogy semmim sőt senkim sincs... csak valahonnan egy ház.. ami üres és kiráz tőle a hideg mert annyira félelmetes... Erre meg találok egy beszélő naplót?

-Hát igen... egy elátkozott füzetett vettél.. ennyit a szerencsédről.
-De.. hogyan lettél elátkozva?
~Mi a... most kéne neki beszéljek a természet feletti dolgokról?~
-Tudod... én idomár vagy... bizonyára fogalmad sincs róla miaz... és egy átkot szóró boszorkány mester változtatott füzetté mert nem bírt legyőzni..de ez mind egy szempillantás alatt történt... .
-És most ezt higyjem is el?
-Te tudod... . Nem szólok bele abba, hogy mit érzel meg hiszel... hisz csak egy füzet vagyok.. nem de?
De.. ezt nem hiszem el tényleg igaza van ... egy elátkozott füzetté változtatták át... azok az idomárok pedig ugyebár olyan lények amelyek tudják írányitani a tűzet, vízet, földet és levegőt. Vajon ő mit írányhithat? És mégis miért pont nekem kellett megvennem? ... De az igazság az..., hogy most én is meg persze szerintem ő is egyedül vagyunk.
-Hallod... melyik részed az arcot...
-Ahol borítóm van.
*A lány megsimogatja a borítót*
~De jó érzés  mikor valaki megsimogat... még ha csak egy haszontalan füzet is vagyok....~
Szegény füzet... vajon mióta küzd így....lapok közé zárva két borítóval...
~Mi a... aranyos ez a lány *-*... most úgy érzem magam mintha dzsin lennék egy lámpába zárva .___.~

~Tényleg most jut eszembe... vajon a barátnőm már meg is csalt? Nem is tudom... remélem... majd még látom egyszer....~
-Tee napló... mi a neved?
-Zero...
-Zero? Rendben. ZeroNapló....
- -__-" Kösz.
-B..bocsi nem jó így?
-De... úgyis csak egy napló vagyok.. nem de?
-Zero. Te Zero vagy ...
Többet nem írhatok belé... nem de? Hisz ő is ember volt valaha.... .
-Nem kéne suliban lenned?
-Jah deee.... .
-Mire vársz? Indulj!
-Igen!.

Másnap..... Reina és Zero a naplója, felültek tehát a villamosra és elindultak a suli felé... Mikor leszálltak a villamosról.... Zero meghallotta a barátnője hangját.....

>Tee... Arika... mivan a pasiddal?<
>Nem tudom. Felszívódott. Mintha már nem is lenne a földön.<

Mi a.... talán... nem Zero a naplóm volt a pasija????.

~Ez... ez Deguchi Arika. ... nahát.. még emlékszik rám? Pedig... pont, hogy össze jöttem vele tegnap... de ma már egy retkes naplóként végeztem.......~

-Zero!ő
-Hm?
-Véletlenül nem az a lány volt a barátnőd? Vagy tévedtem.
-De. Ő volt.
-Honnan tudod, hogy csak volt? Lehet, hogy még az is! Megmondom neki, hogy itt vagy nálam! Mindent megteszek értetek!
-Fejezd be.
-De...
-Fejezd be!

Mi a fenéért hallgatok rá... senkire se szoktam....... de...., hogy létezik.... meg is álltam.... nahát...

-Te írányitod a testem?
-Nem miért?
-Csak mert... semmi.

Deguchi Arika fogta a kezében Zero [napló] képét, amit kidobott a szemetesben.... könnycsepp nélkül lökte el mintha nem is érdekelné....

>El is lököd Zero képét?<
>Mire tartsam? Megyek megkeresem Rikuto-t!<

~Hát.......... ennyit arról, hogy még a barátnőm...~

*Reina kiveszi a szemetesből a képet és megnézi*

-Zero ... ez te lennél?
-Mit érdekel az téged?

~Bakker.... ezt nem hiszem el... csakúgy... csak úgy eldobta a képemet.....~

-Megtartom és rád ragasztom!
-Hülye vagy?
-Legalább látom a fejedet!

De aranyos........... nemár! Azt mondtam a saját naplómra, hogy aranyos?!? Nem szerethetek bele... hisz ő... a suli legjobb csaját is megkapta... tuti csak egy kaccsintásába került.... .

~Deguchi Arika.... hát ennyit jelentettem volna neked? Te azt fel se tudod fogni, hogy Te mennyit jelentettél nekem.....~

-Zero... sajnálom
-Mit?
-Hogy... hogy most itt vagy a naplóm.... és *könnyezés* miattam nem lehetsz Arika-val..... Nagyon sajnálom!
-De.... nem te tehetsz róla... sőt még hállás vagyok neked... legalább tudom... tudom, hogy el is hagyott és hogy már nem vár rám... és mindig is levegőnek nézett.... Nah de indulnod kéne az osztályodba nem gondod?
-De.. .

*Reina megfogta a képet és megfordította*

Ahogy elkezdte olvasni Zero írását a kép hátulján.... bele hasított egy meleg szúros érzés... amelynél el se tudta dönteni, hogy most ... ez jó vagy rossz? Ez az érzés ami bele hasított... nem más volt.. mint a szerelem hűvös szele bár még neki nem világos, hogy bele esett a saját naplójába, aki egy elátkozott fiú... és az arcát se nagyon tudja kivenni... de még is... nem is a külsejébe esett bele.. hanem abba, ahogy viselkedik vele... .

-Hallod... melyik részed az arcot...
-Ahol borítóm van.
*A lány megsimogatja a borítót*
Szegény füzet... vajon mióta küzd így....lapok közé zárva két borítóval...

Igen.... ő Akimoto Zero... és hozzám került... én meg... valami meleget ami egyben jeges... nem is tudom édes vagy keserű esetleg jó vagy jó érzés... de valami nagyon fáj itt, a bal mellkasomon... lehet, hogy csak sajnálom de lehet... hogy... én....
-Zero én sze....!
*Zero megszakítja a lány mondani valóját*
-Reina... el fogsz késni!!
-Ja igen!

~Mi ütött ebbe a lányba... még 1 órával ezelőtt utált.. már meg sajnál?~

*Benyit az osztályterembe Reina és leüll a 4-ik padba*

>Nem ott üllt Zero 1 nappal ezelőtt?<
>De! De hallottad az apámat... többet nem fogjuk látni!<n

Mi a.... vajon... annak a fiúnak az apja.. rakta rá az átkot Zero-ra.. és én pont a Zero volt helyét tudtam kiszúrni?

*Reina sír*

~Mi a fene... miért szorít most? Mi ez a víz.. vér? Nem... meleg.. de mégis egyben hűsös.. mégis miez? Könnycsepp?? Reina sír?~

-Szia te miért sírsz? A nevem Adachi Rikuto. .. ha bármi baj lenne hozzám nyugodtan fordulhatsz ;D!
-R - i - k - u - t - o ! *puszit nyom az arcára Adachi Arika*
-Mivan már?
-Naaa most miért vagy ilyen???

~Mi a... ez ez Rikuto és Arika >.< KINYIROM MINDEGYIKET csak egyszer jussak vissza a saját testembe!~

-See... semmi bajom! A nevem Tanaka Reina!
-Reina... szép neved van.

~Mivan! Tényleg úgy érzem magam mintha lámpába zárt dzsin lennék csak 3 kívánság mentesen! Mit akar Reina-tól az a szoknya vadás..... kinyírom!!!!~

-Az enyém pedig Adachi Arika... .
-Tu...tudo... Igen. *mégjobban elkezdett sírni Reina*

Most meg mégis miért sírok? Érzem, hogy hasad meg a szívem akárhányszor rá nézek Arika-ra és a kezembe tartott naplómra...

~Reina......~

Reina-nak úgy elkezdtek folyni a könnyei, mint a legnagyobb záporesőben, mintha csak ömlenének... nagyon sajnálta Zero-t ..., hogy Arika ilyen volt vele... egyre jobban magához szorította Zero-t mégha csak egy napló is volt és csak sírt tovább.... Rikuto megölelte Reina-t Arika meg adott neki ezért egy pofont.... Zero-t nagyon bántotta, hogy nem tudja távol tartani Rikuto-t Reina-tól... .

A folytatás tartalmai:

>Reina és Zero közelebb kerülnek egymáshoz
>Reina és Rikuto közelebb kerülnek egymáshoz
>Arika megtudja, hogy Zero még él csak Reina naplója
>Arika el lopja Reina naplóját, Zero-t és benyalizik vele Rikuto-nak