2. Rész. - A kavarodás

   Előző rész tartalma...

Az előző részben kiderült, hogy azt a naplót amelyet Reina vett, egy elátkozott fiú igazából. A fiú neve Zero, aki egy nagyon veszélyes idomár. Zero-t a volt barátnője Arika megcsalta Rikuto-val, aki annak az embernek a fia, aki elátkozta Zero-t. A lány mély érzelmeket kezdett el táplálni kedves naplója iránt, Zero iránt. De Zero ezt nem veszi észre.

2. Rész. - A kavarodás

Tanaka Reina, annyira össze roppant a történtekben, hogy haza kellett vigyék mert majdnem eszméletlen lett. Mikor haza vitték, látták, hogy e lánynak se szülei, se senkije sincs otthon. Így mikor beléptek az ajtón a lánnya, hogy fektessék az ágyra, a napló kiesett a lány táskájából, és elkezdte mondani az illető tanárnak aki haza hozta a lányt :
-Mi történt a kicsimmel? Kérem miután letették a lányom menjen el! Nem szeretném ha látna!
A tanárnak ez nagyon érdekesnek tünt, mivel még az előbb ez a ház kongott az ürességtől, nyávogó hang szólal meg?
-Rendben.
Szólalt meg a tanár majd elment.

~Gondoltam, hogy gyenge Reina de , hogy ennyire... remélem minnél hamarabb helyre jön...~

-Reina! Re..Rei...Reina!
-Hő...hm?
-Jobban érzed magad?
-Igen. Egy kicsit.

Zero nagyon aggódott, sőt már elkezdett borsózodni a háta, érezte, hogy a hideg rázza ki.. de mikor meghallotta Reina megnyugtató hangját rá jött, hogy mégse annyira gyenge.

~Ha most lenne két lábam, vagy legalább két kezem... tudnák róla gondoskodni...~

-Reina.. sajnálom.
-Mit?
-Azt, hogy nem tudok rólad gondoskodni ...
-Ki kért meg rá?

~Mi a fene... én felkínálom a segítségem... erre meg rám se figyel?~

-Figyelsz te rám?
-Nem te mondtad, hogy csak egy semmit nem érő füzet vagy?
-De... de nem úgy értettem, hogy tegyél úgy is...

*Reina magához szorítja a füzetet*

Majd pedig újra könyzápor árad a szeméből, és így szólt Zero-nak:

-Ígérd meg nekem azt, hogy... hogy .. hogy Te sose fogsz engem elhagyni úgy mint mindenki más!
-Rendben.

Most megnyugodtam, olyan jó érzés magamhoz ölelni Zero-it mégha füzet is.... . De szeretem! Nem akarom neki soha de soha elmondani, hogy mit érzek iránta.. még megutálna.. .

Reina csak tovább szorította magához a füzetet, a selymes kis puha takarójával utána elkezdte letörölni a köncseppeket róla, és fogta Zero-ról talált képét, amelyed még Arika dobott ki a szemetesbe, megtörölte és rá ragasztotta a naplójára.... .

-Reina, ez csikizz!
-B..bocsi!
-Semmi.. de most miért ragasztottad rám a hülye fejemet?
-Hogy jobban lásd magad te idióta!

Bakker... most, hogy mondjam el...., hogy beleszerettem... nem. Soha  nem fogja megtudni . Mégha le is idiótázom.... . Akkor is szeretem. Miért pont őtet! :( .

Reina tovább hullatta könnyeit... .

-Reina.. ne sírj már! Ez nekem is fáj!

~Mi ez a hátborzongató érzés... még erősebben ver a szívem is.. mintha Arika lenne...~

Zero érzései is egyre erőssebb, élre töröbb lett. Egyre jobban érezte a melegséget a bal mellkasában, egyre jobban érezte, hogy ver a szíve, miközben Reina magához szorította, akárhányszor jobban erősödött benne a "tetszik"-ről a "kedvelem"-részre. Zero érzései is ahogy Reina-é erősödtek, akárhányszor egymás közelében voltak. Akármilyen kis időre.

A tanári szoba, amelyet mindig a csend uralt, ahova még a légy se mer belépni, amihez, senki, és semmi se mer közel menni, egyszer csak megcsörrent a telefon. E szoba, ahol még a szunyog se jár csípkedni, telelett telefon csörgő hangal. Csak úgy el lepte a szobát e hang. A semmiből... az igazgató felvette a telefont....:

-Háló. Igen? Itt a Best School iskola igazgatója beszél.
-Jó napot Igazgató Úr!
-Ada.... Adachi Benito? Mi...Minek köszönhetem e szerény hívását?

Az igazgató hangját el lepte a félelem, túljárt az egész testén a félelem, a vérében keringet ez az érzés. Hátborzongató volt. Hiszen hát, nem akárki hívta fel. Hanem az Adachi ... Adachi Benito aki a legnagyobb átkok mesterre. Egy szemhunyásába se kerül az, hogy akárki, akármilyen átkot kapjon.

-Minden bizonnyal, ismered a Denevér fiát... sőt, biztos, hogy ismered! Mert hát, a te iskoládba jár nem de?
-De. Akimoto Zero-ról van szó igaz?
-Pontosan... nem láttad valahol?
-Nem. Első nap, még itt volt. De többé nem láttam.
-Majd kérdezgesd a diákjaidat, van vele még egy kis elszámolni valóm.

Majd lecsapta a telefont Adachi Benito.

~Adachi Benito... vajon mit akart Akimoto Zero-tól?~

...Vajon, Adachi Benito, mit akart Akimoto Zero-tól... folyamatosan ez a kérdés járt az igazgató fejében, mígnem feleszmélt arra, hogy Adachi Benito volt az aki megölte a Denevért,  aki életet és halált is tudott adni akárkinek, aki úgy kívánta. De viszont, ha a fiának is megvan e képessége, nem is csoda, hogy keresi Benito. Mivel, az anyja a 4 elem mestere, így nem is csodálta, hogy fél tőle. És persze, ha Akimoto Zero bosszút akar állni rajta, azt akár mikor megteheti.

Másnap, Reina fogta magát s naplóját és elindult az iskola felé, kissé remegő lábbal.
-Reina mitől félsz?-szólalt fel a napló, Zero.
-Semmitől! Mitől is kéne?

~Hát hogy a fenébe ne félnék.... . Zero. Te... Te rólad akármikor lejöhet ez az átok nem de? És én akkor megint itt maradok egyedül... magamban... magányosan!~

A lány tovább ment remegő lábakkal, bár már csillapodott. Belépett az osztályába, ahol most is úgyan úgy mint tegnap, és tegnap előtt depressziós volt a légkör... A lány nem tudta még mindig azt, hogy körbe van véve vámpírokkal, farkasokkal, zombikkal, boszorkányokkal és idomárokkal.

Mind eközben Zero-t a naplót lerakta a saját helyére Reina, és ő kiment a mosdóba.

>Szerintetek ennek a Tanaka Reina-nak van valami képessége?<
>Nem tudom. Szerintem csak normális ember. Hiszen csak a mi osztályunkba szórult be pár természet fölötti lény.<
>Jah. Igazad lehet.<

Halgatolózott Zero....
~Ha már úgyis napló vagyok... most simán fülelhetek!~

Hallgatta tovább Zero, Deguchi Arika hangját, aki a volt barátnője... még vele volt mikor ember volt. Az utolsó emberi napján is.

>Arika! Nem tudod mivan Zero-val?<
>Nem.<
>Amúgy miért kérded azt, hogy Tanaka Reina-nak van-e valami természet fölötti képessége?<
>Mert nem tudom mit lát benne Adachi Rikuto...<
>Rikuto? Én nem látok benne semmi extrát....<
>Én se. Egy átlagos sőt átlag alatti hülye lány. Irritál a jelenléte... majd elintézem. Csak kerüljön az utamba.<

Deguchi Arika, e mondata után fagyos pillantást vetett Reina helyére, ahol ült Zero Első napon, és megpillantott egy füzetet, majd közelebb ment hozzá. Látta rajta Zero képét. Nagyon megijedt. Szinte lefagyott, mintha benyomták volna a PAUSE gombot. Leállt egy pillanatra... semmit se tudott. Majd látta a füzet borítóján, hogy "Napló" és alatta Zero képét, azt amelyet eldobott akkor a szemetesbe...... .

~Háh... talán nem szereti Zero-t ez a lány? El is tüntetem ezt a füzetet innen vagy napló akármi is ez... ~

-Nem szép dolog turkálni más dolgaiban....
-Ki kérdezett, most hagyj!

*Arika elkezdett futni Rikuto felé*

Rikuto hallotta egy lány bűbájos lépteit, majd megzavarta egy rossz előérzet, az az előérzet, hogy érzi, hogy a közelben van Akimoto Zero. Akit az apja elátkozott. Hátra fordult ijesztően vad szemekkel és így szólt Arika-hoz:

-Arika! Nálad van Zero! Add ide!
-Mi? Nálam nincs. De nézd csak mit hoztam! Zero-ról egy képet :D! Biztos tetszeni fog. Egy lágy meleg csókocskáért megkapod.

*Arika elkezdett nyújtózkodni Rikuto szájához*

~Ne ne... ezt nem bírom se nézni se hallani!~ -gondolta a napló.

Pont akkor ért a folyosóra Reina.. és meglátta a drága naplóját Rikuto kezében.

-Reina! Várj! -szólalt lágy selymes hangon Rikuto.
-Mi..mivan?

Ne... az ott.. Zero ! Zero !!! Mikor került Arika kezébe... nee... a drága naplóm.... .

-Nem mivan, hanem tessék. Holnap lenne kedved eljönni velem... egy randira?

~Mi a......... nyiltan megkérdezi, hogy jönne-e vele randira?? Ezt nem hiszem el!~

-R-i-k-u-t-o!
-Mivan?
-Tudod, hogy itt van nálam a drága kis keresett Zero-d

Majd fagyos szemmel nézett Reina-ra. Reina teljesen megdermedt... nem tudta, hogy mit tegyen. Elállt a szíve a szája a hangja a mindene. Összesett.

~Reina ne! Ne most ess össze!~

-Reina !!! Mentőt mentő!
-Rikuto! De.. hamár úgyis össze esett... nem jönnél el velem egy randira helyette? És közben oda adhatom neked Zero-t is!
-Húzz innen... nem érdekelsz! És most Zero se érdekel!

Förtelmesen undorító szemekkel nézett Rikuto, Arika-ra. Majd fogta a lányt, és oda vitte Hayaka-hoz aki a gyógyítások mestere, hogy helyre pofozza. Reina teljesen fehér lett.. mint aki nem élne... gyönyörű piros szája hirtelen kékes-feketére vállt. Mintha elhagyná az élet. Gyönyörű arcszíne teljesen kifakult.

Zero ezt mind látta Arika kezéből... bántotta a tudat, hogy ő mint élet-halál osztója nem tud életet lehelni Reina testébe. Furdalta a bűntudat közben egyre jobban elkezdte gyűlölni Rikuto-t, hogy a kezében van a lány... az a lány... akibe beleszerett, és csak most jött rá. Most mikor késő.....

~Reina... szeretlek téged.... ne add fel! Maradj itt..... maradj itt~ *Zero szemeiből csak úgy ömlöttek a könnycseppek.

Majd mint a záporeső hullottak Zero szemeiből a könnyek hírtelen nagy vihar lett.... elvették az áramot. Nagy sötétség termedt a teremben. Zero fájdalma miatt még az ég is sírt... az év legnagyobb vihara kerekedett fel, Reina ott volt Rikuto kezében továbbra is és még mindig életjelt ne adva... Hirasi Hayaka kezében van az utolsó esély arra, hogy Reina újra helyre jöjjön.

Zero, mégha napló is volt teljesen vizes lett a könnycseppjei miatt. A vihar továbbra is tombolt..... Arika félelmében magához ölelte Zero-t majd csak egy kérdést nyomott a borító előlapjára, ahol volt Zero képe....

-Miért...Miért pont ő?

Zero nem tudott felelni, mivel nem is hallotta azt, hogy mit mondott könncseppjeitől és a vihartól... . 

A folytatás tartalmai:

>Hirasi Hayaka-nak sikerül megmentenie Tanaka Reina-t?

>Zero továbbra se fog semmit érezni Deguchi Arika iránt így a lány elkezdte kínozni a naplót addig ameddig majdnem darabokra nem szakad

>Rikuto nem tudja kezelni Arika érzelmeit így megpróbál nem figyelni rá, mégha táplál is valamit benne

>Adachi Benito megtalálja Zero-t füzet formájában, majd pedig Zero...... élni fog? Továbbra is füzet&napló marad? Ember lesz? Elpusztul?

Minden a következő részben :).